Szia! Örülök, hogy itt vagy. Engem Pistinek hívnak, és nagyon szeretek főzni, na nem olyan profi szinten, inkább amolyan lelkes amatőrként, ferdére vágott zöldségekkel, kicsit túlfőtt tésztával, odaégetett hagymával. Ellenben az érzés, hogy ez az én kezem munkája, na az felbecsülhetetlen.
Nagyon korán volt szerencsém találkozni a konyhaművészetekkel, édesanyám rendszeresen nagyon finom ételekkel örvendeztetett meg öcsémet és engem, a legkevesebb hozzávalóból is mindig a legszínvonalasabb minőségi házi koszt került az asztalra. Rajongok a házi kosztért. Édesapámról nem is beszélve, Ő sem retten el, ha valami finom ételt kell készítenie.
Az alapjaim megvoltak tehát ahhoz, hogy belevessem magam a gasztronómia világába. Hát nem így tettem. Amikor a főiskolára kerültem a gyorskaja és a mirelit ételek lettek a legjobb barátaim, és hát mondanom sem kell, hogy bár az éhségemet elvették, akkora örömet nem okoztak, mint a jó kis házi koszt. Na jó, a dunaújvárosi Ati gyros nevű kajálda gyros-ánál jobbat sehol nem ettem még, de még mindig nem az az étel, amit minden nap enni szeretnék. 

Az első úgymond igazi főzős élményem - ami már nem zacskós leves, tészta vagy mirelit volt - egy diéta miatt történt meg velem. Tudniillik olyan diéta volt, aminél már az első napon át kellett lépnem a komfortzónám határait, és valahogy meg  kellett főznöm/sütnöm egy marhaszeletet. Na, azt látnotok kellett volna. Borzalmasan sikerült, de hát na, ha ez "segít" fogyni, akkor ezt - akármilyen ehetetlen is lett - esszük. Ennél a diétánál ellenben elment a kedvem a főzéstől, nem volt sikerélményem, és mint életemben sokszor, megfutamodtam a folytatástól. 
De nem örökre.

A diétát ezen a linken tekinthetitek meg.

A fogyásban segített, de eléggé megterhelte a szervezetemet, csak óvatosan. Ja és én személy szerint végtelen sok vizet ittam hozzá. Érdemes úgy kalkulálni, hogy sokszor kell majd a WC-re futkosnotok. (Ezek saját vélemények és tapasztalatok, a hatás eltérő lehet.)

Pár évnek el kellett telnie, hogy ismét visszalépjek a konyhába és aktívan elkezdjek alkotni. Emlékszem is, nagyon lelkes voltam, pedig "csak" egy chilis babot készítettük a lakótársammal, az utolsó főiskolás albérletünkben. Itt kezdtem el fűszerekkel kísérletezni, kipróbáltam többfajta elkészítési módot a babhoz (a mai napig a hagyományos, sűrű, darált sertéshúsos a kedvencem, jó sok chilivel) és ezzel együtt egyre több sikerélményt szereztem kezdő gasztromanusként.

A chili imádó srác (~2011)

Pár év ingázás következett. Éltem Budapesten, majd ismét Dunaújvárosban, ahol csak tudtam beálltam a konyhapult mögé és főztem, ismerkedtem a gasztronómiai megoldásokkal. Nem kell nagy mélységekre gondolni, nem séf akartam lenni, csak szerettem volna megkapargatni ennek a csodálatos világnak a felszínét, hogy egy picit jobban beleláthassak. Kaptam édesapámtól egy Horváth Ilona szakácskönyvet is, amit nem is olyan rég újra elővettem és elkezdtem kijegyzetelni. Az alapokhoz amúgy tökéletes, nagyon élvezem olvasni, és hamarosan elkezdek kísérletezni egy saját fűszerkeverék kikeverésével is.

2017-ben ismét egy fordulópont következett, lehetőségem nyílt a Balaton északi részének legmeghatározóbb éttermeiben forgatni és ételeket kóstolni. Egy magamfajta gasztrómániás fickónak ez a legnagyobb ajándék úgy gondolom. Nagyon élveztem. Később ez a tevékenység átment Budapestre is, és te úristen, olyan élményekben volt részem, olyan ételeket ehettem, amikről soha nem álmodtam. Nagyon sok remek séfet ismertem meg, nagyon sok technikát, fogást és fortélyt tettem magamévá, és még több motivációt gyűjtöttem, hogy belevágjak és megtanuljak igazán finom ételeket készíteni. A legjobban a Feleségemnek szeretek főzni, nagyon szeretem, hogy hasonló ízeket, ízvilágokat szeretünk.

És most itt vagyunk. Egy utazás első igazi állomásán. Vágjunk bele! Jó étvágyat!