Sziasztok! Beköszöntött a jó idő és az ember minduntalan a szabadba, ne add isten a tenger mellé vágyik. Hogy az a magyar, vagy egy kicsit nagyobb testvére, mondjuk a Tirrén-tenger az igazság szerint mindegy, ma már szinte bárhova eljuthatunk pár óra repüléssel, vagy mondjuk kicsit (értsük az iróniát) több vezetéssel. Számomra, ami vonzó a tengerekben az a kimeríthetetlen? éléskamrája, az egzotikus, egészséges, változatos és váratlan ízek csodája. Igazi gasztronómiai kincsestárnak tartom a tengeri fogásokat, remélem minél többet lesz alkalmam megkóstolni esetleg elkészíteni. Sajnos idén még nem jutottunk el sem vidékre, sem a vidéknél egy picivel messzebbre sem, így arra gondoltam megpróbálok a konyhánkba és a tányérunkra varázsolni egy kis mediterrán élményt. El is neveztem Toszkán lazacnak a fogást. Lássuk hogyan készül!

Hozzávalók(4 adaghoz):

Lazacfilé
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
4 aszalt paradicsom
250 ml paradicsompüré
Tricolor fusilli tészta
Só, ízlés szerint
Bors, ízlés szerint
Oregánó, ízlés szerint
Bazsalikom ízlés szerint

Na, ezzel a fogással új rekordot állítottam fel. Indítottam magamnak egy mini versenyt, hogy el tudom készíteni az ételt az alatt az idő alatt, amíg megfő a tészta. Kicsit megkönnyítettem a dolgom és a hagymás előre felkockáztam.
A halat sózom, borsozom mindkét oldalán, majd kis olajon ezeket az oldalakat egy-egy percig sütöm. Félreteszem pihenni, nyugalom; nem fog sokáig unatkozni. A hal olajára rádobtam a hagymás és fokhagymát, körülbelül a korábbi 1 percet tartva pirítottam rajta, majd hozzáadtam a paradicsompürét és az asztalt paradicsomokat. Meghintem ízlés szerint oregánóval, amit mint megtudtam más néven szurokfűnek is neveznek és bazsalikommal - egyéb nevén királyfű - és hagytam, hogy egy picit összeérjenek az ízek. Csengetett a telefon, hogy megfőtt a tészta, és megnyerve a mini versenyt, az étel is elkészült. Nem maradt más hátra, mint tálalni és nekilátni!

Pompás látvány, nemde?

Köszönöm, hogy megoszthattam veletek ezt az egyszerű, de nagyszerű fogást. Addig is ne felejtsétek el megosztani gondolataitokat, észrevételeiteket a komment szekcióban, ha tetszett, akkor egy like-al és megosztással segíts, hogy minél több emberhez eljuthasson a munkásságunk! Jó étvágyat kívánok, sziasztok!

Sziasztok! A mai fogást gyorsan lezavarjuk! Na nem azért, mert félvállról vesszük a munkát, hanem mert nagyon hamar elkészül, és észbontóan finom! Egy házi quesadilla-t készítünk el, kétféle töltelékkel. A Feleségem ötlete volt, hogy "ma csak úgy dobjunk össze valami egyszerűt". Az egyik töltelék az Ő választása volt, a másik az enyém. Az Ő tölteléke egy kellemes, könnyed majonézes tonhal, salátával, paradicsommal, és két szelet trappista sajttal. Az enyém kicsit hasonlított egy zöldséges hegyomlásra, fokhagymás tejfölös alappal, mexikói zöldségkeverékkel, kápia paprikával, paradicsommal, és két szelet trappista sajttal. Két hatos csomag tortilla lapot vettünk, de az alapanyagok alapján körülbelül húsz quesadilla-t el tudnánk készíteni, árban ez annyit tesz, hogy ebből a pénzből egy gyorsétteremben maximum négy adagot rendelhetsz magadnak. Plusz, az tuti, hogy itt az kerül bele, amit Te szeretnél. Nem kicsit megéri, nem? 

Hozzávalók:

A tonhalas:
2 kis konzerv tonhal
Majonéz ízlés szerint
Salátalevél
Paradicsom
Trappista sajt

A fokhagymás tejfölös:
3-4 evőkanál tejföl
Só, bors, fokhagymapor ízlés szerint
Kukorica és vörösbab konzerv
Bébispenót
Kápia vagy kaliforniai paprika
Paradicsom
Trappista sajt

Nézzük, hogyan készül el a tonhalas quesadilla; fogjuk a tonhalkonzervek tartalmát és tetszés szerint a majonézzel összekeverjük, rákenjük a lapra, rádobáljuk a karikázott paradicsomot, egy levél salátát, és koronának a trappista sajtot. Félbehajtjuk a lapot és előmelegített serpenyőben, egy kis kocka vajon egy-két percig sütjük, majd egy gyors fordítás, a másik fele is körülbelül ennyi időt tölt a wellnessben, majd vehetjük is le a tűzről, félbevágjuk majd mehet is a tányérra.

Tonhal és paradicsom a tortilla lapon

Kiegészülve a salátával és a sajttal

A fokhagymás tejfölös quesadilla elkészítése sem volt bonyolultabb. Sőt! Három-négy evőkanál tejfölhöz hozzákeverjük a fokhagymaport, borsot és sót, megkenjük vele a lapunkat, mehet rá a karikázott paradicsom, a kockázott paprika, a mexikói kukorica és vörösbab mix, a tetejére pedig friss spenótlevelek és az elmaradhatatlan sajt. A korábban említett módon félbehajtjük és mehet is rá az olvasztott vajra. Pirítjuk rajta mindkét oldalát, majd jöhet a tálalás.

Tortilla lap, gazdagon

Ugye, hogy nem is volt nehéz? Ha esetleg kísérletezni támad kedvetek más töltelékekkel bátran tegyétek, én láttam már olyat is, hogy valaki almával, körtével töltötte meg a tortilla lapot, szóval hajrá!

Köszönöm, hogy megoszthattuk veletek ezeket az egyszerű, de nagyszerű fogásokat, addig is ne felejtsétek el megosztani gondolataitokat, észrevételeiteket a komment szekcióban, ha tetszett, akkor egy like-al és megosztással segíts, hogy minél több emberhez eljuthasson a munkásságunk! Jó étvágyat kívánunk, sziasztok!

Falnivaló!

Sziasztok! A mai recept egy egyszerű, ámde nagyszerű fogás lesz, ami nem más, mint a négy hagymás tejszínes csirke. Az alapanyagok ára körülbelül egy gyorséttermi menü árának felel meg. Lássunk is hozzá!

Hozzávalók(4 adaghoz):

Fél kg csirkemellfilé
1 fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 közepes póréhagyma
Metélőhagyma, ízlés szerint (díszítésnek)
Egy kis bögre mexikói zöldségkeverék
4 koktélparadicsom (díszítésnek)
400 ml főzőtejszín
Reszelt trappistasajt
Fél zacskó fusilli tészta
Fél zacskó orsó tészta
Só, ízlés szerint
Bors, ízlés szerint

Kezdésnek az összes alapanyagot felkockázom, felaprítom, majd másfél evőkanál olajon a vöröshagymát, fokhagymát és póréhagymát megfuttatom. Már itt elkezdem adagolni a sót és borsot; minimálisat szórok rá, csak az íze végett. Jöhet is a felkockázott csirke, amit egészen addig forgatok, táncoltatok a serpenyőben, amíg a rózsaszín külső része teljesen ki nem fehéredik (a főzés későbbi szakaszában a belseje is szép fehér lesz).

Háromféle hagyma és a fehéredő csirke

Amikor a csirke megfelelően fehér, hozzáadom a mexikói zöldségkeveréket. Én fagyasztottat használtam, így körülbelül két-három percig hagytam, hogy wellnessezzen a hagymákkal és a csirkével, amíg átmelegszik és felenged. Ezután ráöntöttem a két kisdoboz főzőtejszínt, jól átkavartam, majd az utolsó adag sóval és borssal meghintve körülbelül 10-15 percig közepes lángon hagytam főni. Közben többször átkavartam, kóstoltam, ha kevésnek találtam a sót vagy borsot után fűszereztem.

A (még csak) három hagymás csirke, meikói zöldséggel

Miután megfelelően összefőttek az alapanyagok, és besűrűsödött a tejszín, levettem a tűzről, lereszeltem egy nagyobb darab trappista sajtot, majd rászedtem a közben kifőzött vegyes tésztára. (Itt említeném, hogy mi vegyes tésztával szeretjük, de nyugodtan csinálhatjátok egyféléből is). Nem maradt más hátra, mint a díszítés, koronaként az ételre került a koktélparadicsom, egy jó marék reszelt trappista sajt, és a metélőhagyma. Köszönöm, hogy megoszthattam veletek ezt a receptet, hamarosan újabb fogást fogok elkészíteni, addig is ne felejtsétek el megosztani gondolataitokat, észrevételeiteket a komment szekcióban, ha tetszett, akkor egy like-al és megosztással segíts, hogy minél több emberhez eljuthasson a munkásságom!

Mindenkinek jó étvágyat kívánok, sziasztok!

A négy hagymás tejszínes csirke

Szia! Örülök, hogy itt vagy. Engem Pistinek hívnak, és nagyon szeretek főzni, na nem olyan profi szinten, inkább amolyan lelkes amatőrként, ferdére vágott zöldségekkel, kicsit túlfőtt tésztával, odaégetett hagymával. Ellenben az érzés, hogy ez az én kezem munkája, na az felbecsülhetetlen.
Nagyon korán volt szerencsém találkozni a konyhaművészetekkel, édesanyám rendszeresen nagyon finom ételekkel örvendeztetett meg öcsémet és engem, a legkevesebb hozzávalóból is mindig a legszínvonalasabb minőségi házi koszt került az asztalra. Rajongok a házi kosztért. Édesapámról nem is beszélve, Ő sem retten el, ha valami finom ételt kell készítenie.
Az alapjaim megvoltak tehát ahhoz, hogy belevessem magam a gasztronómia világába. Hát nem így tettem. Amikor a főiskolára kerültem a gyorskaja és a mirelit ételek lettek a legjobb barátaim, és hát mondanom sem kell, hogy bár az éhségemet elvették, akkora örömet nem okoztak, mint a jó kis házi koszt. Na jó, a dunaújvárosi Ati gyros nevű kajálda gyros-ánál jobbat sehol nem ettem még, de még mindig nem az az étel, amit minden nap enni szeretnék. 

Az első úgymond igazi főzős élményem - ami már nem zacskós leves, tészta vagy mirelit volt - egy diéta miatt történt meg velem. Tudniillik olyan diéta volt, aminél már az első napon át kellett lépnem a komfortzónám határait, és valahogy meg  kellett főznöm/sütnöm egy marhaszeletet. Na, azt látnotok kellett volna. Borzalmasan sikerült, de hát na, ha ez "segít" fogyni, akkor ezt - akármilyen ehetetlen is lett - esszük. Ennél a diétánál ellenben elment a kedvem a főzéstől, nem volt sikerélményem, és mint életemben sokszor, megfutamodtam a folytatástól. 
De nem örökre.

A diétát ezen a linken tekinthetitek meg.

A fogyásban segített, de eléggé megterhelte a szervezetemet, csak óvatosan. Ja és én személy szerint végtelen sok vizet ittam hozzá. Érdemes úgy kalkulálni, hogy sokszor kell majd a WC-re futkosnotok. (Ezek saját vélemények és tapasztalatok, a hatás eltérő lehet.)

Pár évnek el kellett telnie, hogy ismét visszalépjek a konyhába és aktívan elkezdjek alkotni. Emlékszem is, nagyon lelkes voltam, pedig "csak" egy chilis babot készítettük a lakótársammal, az utolsó főiskolás albérletünkben. Itt kezdtem el fűszerekkel kísérletezni, kipróbáltam többfajta elkészítési módot a babhoz (a mai napig a hagyományos, sűrű, darált sertéshúsos a kedvencem, jó sok chilivel) és ezzel együtt egyre több sikerélményt szereztem kezdő gasztromanusként.

A chili imádó srác (~2011)

Pár év ingázás következett. Éltem Budapesten, majd ismét Dunaújvárosban, ahol csak tudtam beálltam a konyhapult mögé és főztem, ismerkedtem a gasztronómiai megoldásokkal. Nem kell nagy mélységekre gondolni, nem séf akartam lenni, csak szerettem volna megkapargatni ennek a csodálatos világnak a felszínét, hogy egy picit jobban beleláthassak. Kaptam édesapámtól egy Horváth Ilona szakácskönyvet is, amit nem is olyan rég újra elővettem és elkezdtem kijegyzetelni. Az alapokhoz amúgy tökéletes, nagyon élvezem olvasni, és hamarosan elkezdek kísérletezni egy saját fűszerkeverék kikeverésével is.

2017-ben ismét egy fordulópont következett, lehetőségem nyílt a Balaton északi részének legmeghatározóbb éttermeiben forgatni és ételeket kóstolni. Egy magamfajta gasztrómániás fickónak ez a legnagyobb ajándék úgy gondolom. Nagyon élveztem. Később ez a tevékenység átment Budapestre is, és te úristen, olyan élményekben volt részem, olyan ételeket ehettem, amikről soha nem álmodtam. Nagyon sok remek séfet ismertem meg, nagyon sok technikát, fogást és fortélyt tettem magamévá, és még több motivációt gyűjtöttem, hogy belevágjak és megtanuljak igazán finom ételeket készíteni. A legjobban a Feleségemnek szeretek főzni, nagyon szeretem, hogy hasonló ízeket, ízvilágokat szeretünk.

És most itt vagyunk. Egy utazás első igazi állomásán. Vágjunk bele! Jó étvágyat!

Sziasztok!

Én Pisti vagyok, és nagyon szeretek főzni. Ma egy érdekes, kicsit távolkeleti elemeket tartalmazó fogást fogok elkészíteni, név szerint a currys-tejszínes húsgombócokat, krumplipürével. Kezdőknek is bátran ajánlom ezt a receptet, mivel nagyon finom a végeredmény, laktató, és nem igazán lehet elrontani. Ha kolis vagy, mondj le akár 1 gyros tálról, mert az árából ezt az ételt kétszer készítheted el! Lássunk is neki!

Hozzávalók:

A golyókhoz:
Fél kiló darált sertéshús
Só, ahogy jól esik 
Bors fél teáskanállal
1,5 teáskanál kurkuma
1 teáskanál fűszerpaprika
1,5 teáskanál curry por

A mártás:

1 közepes vöröshagyma
2 gerezd házi fokhagyma
Egy fél piros kaliforniai paprika
250 ml kókusztej
1 teáskanál curry por
1 teáskanál só
bors ízlés szerint
1 teáskanál cayenne bors (díszítésnek, annak, aki csípősen szereti)
Szárított metélőhagyma (díszítésnek)

Először is a húsgombócokhoz szükséges fűszereket összekevertem a darálthússal, majd apró golyókat formáztam belőlük. Körülbelül egy másfél evőkanálnyi olajat felhevítettem, majd rápattintottam a golyókat. Kicsit megkapattam a szélüket, majd szalvétára szedtem őket, hogy az olajat felszívhassa.

Kockára vágtam a hagymát, valamint a házi fokhagymát, és a húshoz használt, kicsit zsírral keveredett olajra hajítottam őket, és vártam, hogy üvegesre piruljanak. Mivel közben videóztam, így oda is égett pár kocka. Nem baj, így is finom lett, nem kell megijedni ha picit odakap. Szóval, miután üveges lett a vöröshagyma, mehettek rá a hősgolyók és a körülbelül 250 ml tejszín. Én egy kicsit többet öntöttem hozzá, mert szeretjük a finom, fűszeres mártásokat. Ennek egy bő fél-háromnegyed órát adtam közepes lángon, közben a megpucolt krumplit felkockáztam és feltettem főni. Miután megfőtt, mehetett is bele a fűszer, és a segítségül hívtuk a botmixert, lágyra és krémesre turmixoltuk a krumplit és jöhetett a díszítés és a tálalás.

A Feleségem tányérjára egy kis petrezselyem, koktélparadicsom és metélőhagyma került, az én tányéromat cayenne bors, metélőhagyma és a fent említett paradicsom szállta meg.

Nagyon finom lett! Jó étvágyat hozzá!